Névsorolvasás-terem

Ezután belépünk a Névsorolvasás-terembe. Ezt azért nevezték így, mert ez a terem ideális hely volt azoknak a nyilvántartására, akik belépnek ide és elhagyják a Rudolf-tárnát.

A Névsorolvasás-teremben, a maga pompájában, ott áll a Gazdagok lépcsője.

A 19. századba lépünk itt be, Ferenc József osztrák császár és magyar király idejébe, akiről azt állítják, hogy ezen a lépcsőn ment le a bányába.

A Gazdagok lépcsője, amely a Névsorolvasás-terem közepén helyezkedik el, a Terézia- és a Rudolf-tárnákhoz való hozzáférést szolgálta, mielőtt a szállítási galériában befejezték a munkálatokat.

A sóvágók kalapácsa által a falakba vájt párhuzamos barázdák az évszázadok során a bányában dolgozó ismeretlen emberek alapos munkájáról tesznek tanúságot. Attól a pillanattól kezdve, hogy Ferenc József császár leereszkedett a lépcsőn, többé egyetlen bányásznak sem engedték, hogy ezt a lépcsőt használja, mivel ezt a nemesek számára tartották fenn. Innen ered a neve is: Gazdagok lépcsője. Ez a sóbánya legrégibb faszerkezete, amelyet fenyőfából készítettek, ugyanis ennek egyik előnye, hogy ellenáll a sós környezetnek. Gyantája semlegesíti a sót, és nem engedi kristályosodni. Ugyanakkor a fenyőfa nem törik el egyből, mivel több rétegből áll, és előre figyelmeztet, ha olyan feszültségek vannak benne, amelyek repedést vagy törést okozhatnak.

A Névsorolvasás-terem keleti falán, egy sóba ásott fülkében található az Oltár, a sóvágók imádkozó helye és egyben az a hely, ahol újjászületett a jobb jövőt váró remény és hit. A legenda szerint egy idős munkás, aki a sóbányában balesetet szenvedett, és aki a bánya mindennapi világításáért volt felelős, megérezte Isten jelenlétét. Azon a sófalon, a fáklya fényében, látta Isten Anyjának arcát, aki karjában tartotta a kisded Jézust. Mivel nagyon vallásosak voltak, az emberek úgy döntöttek, hogy oltárt ásnak azon a helyen, ahol a sóbánya papja minden reggel istentiszteletet tartott, hogy mindenki oltalomra leljen a baj elől.

[yikes-mailchimp form=”3″]