1853 és 1870 között épült, rendeltetése pedig az volt, hogy segítségével megkönnyítsék és olcsóbban szállítsák a sót a felszínre. A múltban a sót itt szállították, először a ló hátára rakott zsákokban, majd a 19. század végétől lovas vagonok segítségével.
A kitermelés befejezése után a tordai sóbánya a második világháború ideje alatt a város lakosságának légvédelmi menedékévé vált, később, 1948–1992 között pedig a Ferenc József-galéria egy részét sajtraktárként használták.
Bejárat a Franz Josef Galériába, 1907
A befejezésekor a Ferenc József-galéria 780 méter volt, de a 19. század végére további 137 méterrel meghosszabbították, így ma eléri a 917 métert.
A galéria első 529 méteres (vagy 280 öles része, ahogyan egykor mondták – 1 öl 1,89 m-nek felel meg) meszes-agyagos kőzeteket keresztez, ezért ezt a részt egy 40 cm vastag kőből épített fallal támasztották alá. A galéria bal oldali falán 10 öles egyenlő távolságban piketek (kőlapok) helyezkednek el, hogy mérjék a föld alatti galériák hosszát.
Franz Josef Galéria, a só adag
A sóba ásott galérián való áthaladás során az akusztika megváltozik, és a turistákat a karsztok köszöntik, amelyek a falak alján lévő oldó és sóvirágokat létrehozó porózusokban jelentek meg.
[yikes-mailchimp form=”3″]
Legyen részese a tordai sóbánya varázsának – vásároljon jegyet online.
